2018. július 30., hétfő

Tartalomjegyzék

Bal oldalon a blogcím fölötti keresőbe írandó  
a kiválasztott költő neve. 


(Folytatásuk következik. - A közzétettek dátuma nem mérvadó.)


Ady Endre - hosszabb
Áprily Lajos
Arany János - hosszabb
Babits Mihály - hosszabb
Bajza József
Balassi Bálint
Baróti Szabó Dávid
Batsányi János
Békássy Ferenc
Berzsenyi Dániel
Bessenyei György
Boncza Berta
Czuczor Gergely
Csokonai Vitéz Mihály
Csorba Győző
Dayka Gábor
Dsida Jenő
Dukai Takách Judit
Fazekas Mihály
Füst Milán
Garay János
Gérecz Attila
Gyóni Géza
Halotti beszéd
Határ Győző
Heltai Gáspár
Hervay Gizella
Illyés Gyula
Janus Pannonius
Jékely Zoltán
József Attila - hosszabb
Juhász Gyula
Kálnoky László
Kányádi Sándor
Karinthy Frigyes
Károlyi Amy
Kassák Lajos
Kazinczy Ferenc - rövidebb
Kazinczy Ferenc - hosszabb 
Képes Géza
Kisfaludy Károly - rövid
Kisfaludy Sándor
Kormos István
Kosztolányi Dezső
Kölcsey Ferenc
Kuruc költészet
Márai Sándor
Mikes Kelemen
Mécs László
Nadányi Zoltán
Nagy Gáspár
Nagy László
Nemes Nagy Ágnes
Ómagyar Mária-siralom
Pálóczi Horváth Ádám
Petőfi Sándor - hosszabb
Pilinszky János
Radnóti Miklós
Reményik Sándor
Reviczky Gyula
Sík Sándor
Sinka István
Szécsi Margit
Szendrey Júlia naplójából 
Szép Ernő
Tandori Dezső
Thaly Kálmán
Tompa Mihály
Tóth Árpád - hosszabb
Tóth Árpád-versek plusz
Váci Mihály
Vajda János
Vas István
Vörösmarty Mihály
Weöres Sándor
Zrínyi Miklós
Könyv-, film-, zenei ajánlások
Székely himnusz





2018. július 25., szerda

Nagy László





(Felsőiszkáz, 1925. július 17. – Budapest, 1978. január 30.)

Nagy László  Felsőiszkázon született, szülei földhöz kötődő, szorgalmas emberek voltak, akik tisztelték a munka becsületét, a szigorú erkölcsi rendet.
Az általános iskola alsó osztályait szülőfalujában, majd – betegsége miatt – részben magán úton végezte. Egyik lábát csontvelőgyulladás támadta meg, amiért élete végéig járógépet használt.
Felsőfokú tanulmányait a Képzőművészeti Főiskola festő–rajz szakán kezdte. Ebben az időben már megjelennek első versei a Valóság c. folyóiratban. Egy év múlva azonban pályát módosított, és magyar–orosz szakos bölcsészként tanult tovább – az orosz szakot Jeszenyin-szeretete miatt vette fel.
A „fényes szelek” lelkes nemzedékéhez tartozott, akik hittek a szocializmus eszméiben. 1949-ben elismert fiatal íróként kapott ösztöndíjat Bulgáriába, hogy tanulja meg a nyelvet és fordítson belőle.
Hazatérve csalódottan szembesül az ötvenes évek Magyarországának valóságával, családja kulák sorsával, beszolgáltatásokkal megnyomorított életével. Rádöbbent politikai megtévesztettségére, látja az eszmények és a valóság közti szakadékot.
Szüleiért perel Rege tűzről és jácintról című versében:

Hallgassatok ide bolond plakátok,
végzések, idézések:
kisszéken itt ül,
az ég alatt aláztatásba gúzzsadt
az én anyám: Vas Erzsébet.
Bántani tilos, mert elmegy,
elszáll zengve,
ahogy menyecske-sörénye a csendbe…
…Ó, te szomorú, idehallgass!
Kék-eres bokádhoz leborúltam,
sírok helyetted, háborgok érted,
megfeszülök érted haragomban!
Akarom: ne zokogj,
akarom: sugarasodj,
mosolyoddal, mint arany-csipesszel
fiad a porból egy csillagra tedd fel,
te, anyám, te,
minden varázslók döbbenete,
örömöd engem elhoppol
iszonyatból, árnyakból,
de a jajod, a jajod, a jajod
meggyilkol!”

Hosszú időre hallgatásra kényszerül. Legközelebb 1965-ben jelenik meg Himnusz minden időben című kötetével. A címadó vers dalszerű himnusz. A szerelem az emberi létezés lényege:

„…  Iszonyattól ha szédülök,
Ha a pimaszság rám dönög,
Önmagammal ha küzködök,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Jog hogyha van: az én jogom,
Enyém itt minden hatalom,
Fölveszem kardom, sisakom!
Gyönyörűm, te segíts engem!

Felragyog az én udvarom,
Megdicsőül a vér s korom,
Galambok búgnak vállamon,
Gyönyörűm, ha segítsz engem!”

Ars poeticájának, költői hitvallásának is tekinthetjük Tűz című versét, melynek minden során átütnek sajátos stílusjegyei:

„Tűz
te gyönyörű,
dobogó, csillag-erejű
te fűtsd be a mozdonyt halálra, (…)
(…)  ne tűrd hogy vénhedjünk sorra
lélekben szakállasodva,  (…)
…ahol áru és árulás van,
öltöztess tündér-pirosba,
röptess az örök tilosba,
jéghegyek fölé piros bálba,
ifjúság királya,
tűz!”


Ekkor már elismerik rendkívüli tehetségét, s el is foglalta helyét a lírikusok első vonalában. Három József Attila-díj után Kossuth-díjat is kap.

„Nagy László nemcsak törvényt képvisel, de földet, eget, virágot, madarat, történelmet, kultúrát, ezernyi emberi színt, árnyalatot, emléket és álmot: a teljes életet.”


Nemsokára a halálközelség érzete uralja el költészetét. A még általa lezárt utolsó kötet, a Jönnek a harangok értem (1978) címével is ezt jelzi.
1978. január 30-án bekövetkezett halála mégis váratlan csapásként érte irodalmunkat.
(Felesége: Szécsi Margit költő volt;  legfiatalabb testvére szintén jeles költő lett, Ágh István néven. )
Búcsúzzunk tőle a szinte szállóigévé vált legismertebb versével:


Ki viszi át a Szerelmet

Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!  (1957)


Nagy László képverse